Nemrég pályázatokról beszélgettünk a barátaimmal. Mi már gyerekkorunk óta barátok vagyunk, egy általános iskolába jártunk, aztán egy középiskolába is. Négyen vagyunk, négy különböző érdeklődési körrel, ez azonban mégsem gátolt meg minket még soha semmiben. Mindig tudunk programot szervezni magunknak a leülős, sörözős, beszélgetős esték mellé. Ilyenkor akár azt is bevetjük, hogy a saját érdeklődési körünket megismertetve a másikkal, szervezünk egy programot.

Ez elég bénán hangozhat így, azonban tök jó dolgokra kell gondolni. Én például zenével is foglalkozom, így a többiek szívesen eljönnek velem olyan koncertekre, ahol még akár számukra is könnyen befogadható zene szól. Zoli imádja a téli sportokat, így általa már idén második alkalommal voltunk közösen síelni. De ilyenkor télen akár jégkoriról is lehet szó, egészen jól megbarátkoztam ezekkel, pedig nagyon nem szeretem a hideget. Dorka imád főzni, így egy csomószor közösen szoktunk főzni, aztán kaja után megnézünk egy filmet vagy társasozunk. Tomi pedig nagyon szeret sportolni, ő már párszor elvitt minket fallabdázni meg falat mászni is. Sőt, tavasszal mindig kitalál egy jó kis túrázást/kirándulást is.

A minap is éppen egy közös, lazulós estét tartottunk. Most nem mentünk sehova, nálam voltunk. Mindenki hozott egy kis rágcsálnivalót vagy innivalót, én előszedtem a társasjátékaimat, aztán játszottunk egyet. Közben beszélgettünk, és eszünkbe jutottak ismét a régi, gyerekkorai emlékeink. Ezeken mindig olyan jókat nevetünk. A téma abból jött, hogy Dorka a munkahelyén éppen a munkával kapcsolatban egy pályázatot töltött ki és adott le elbírálásra és a pályázat szóról rögtön eszünkbe jutott, mikor általános iskolában verseket kellett írni egy pályázatra, aztán Dorka meg is nyerte és el kellett mennie a több fordulós versenyekre, pedig egyáltalán nem akart. De ez volt az irodalom órai házi, hogy mindenkinek verset kellett írnia, és ezt aztán beküldték erre a pályázatra. Ő meg csak fogta a fejét, mert egyáltalán nem akart ilyesmin részt venni, állítása szerint kicsiként egyáltalán nem szeretett szerepelni, ez mostanra azért eléggé megváltozott. 🙂

Azért belegondolva, gyerekként is már elég sok mindennek ki vagyunk téve, akár olyasminek is, amihez sok kedvünk nincsen. Már ekkor rájönnek a gyerekek, hogy bizony az élet nem fenékig tejfel. De hát ez így is van jól. Dorka kapott érte egy csomó ötöst, aztán felnőttkorában csak kiderült, hogy a szövegírás számára kitűnő munkahelyi feladatnak minősül. Így találta meg a jelenlegi munkahelyét is, ahol évek óta már nagyon jól elvan.